Szarvasmarha - online rejtvények

A szarvasmarha (Bos primigenius vagy Bos taurus) párosujjú patás állat, kérődző. Háziasított alakja a házi szarvasmarha vagy házimarha, amely a ma már kihalt őstuloktól (Bos primigenius primigenius és Bos primigenius namadicus) származik. Növényevő. A házi szarvasmarhák genetikai állományuk alapján két alfajba sorolhatók, az Ázsia nagy területén elterjedt úgynevezett „brahman” típusnak vagy zebunak vállpúpja van (Bos primigenius indicus), míg a világ többi részén a púp nélküli közönséges szarvasmarha (Bos primigenius taurus) a megszokott. A házi szarvasmarhát korábban az őstuloktól eltérő külön fajnak tartották (Bos taurus).

Elnevezései

Szopós borjú: születéstől az elválasztásig (nőivarú 3, hímivarú 4 hónapos koráig),

Választott borjú: az elválasztástól féléves korig,

Növendék: 7 hónapos kortól a tenyésztésbe vételig,

Üsző: a nőivarú marha az első ellésig, kortól függetlenül,

Szűz üsző: ivarérett üsző az első fedeztetésig,

Előhasi üsző: első vemhes üsző,

Előhasi tehén: tehén a második borja megszületése előtt,

Bika: kortól függetlenül a hímivarú egyed,

Tinó: ivartalanított növendékbika,

Borjúfogas tinó: 2-3 éves tinó a szegletfog kiváltása előtt,

Ökör: 4 évesnél idősebb ivartalanított bika (függetlenül az ivartalanítási kortól)

Göböly vagy sőre: hizlalásra fogott, vagy kihízott szarvasmarha (kortól és nemtől függetlenül)

Csuvas: hízóökör

Fő típusai

A szarvasmarha két ma élő alaptípusa a közönséges szarvasmarha és a zebu. A kettőt az őstulok két különböző változatából háziasították (Bos primigenius primigenius és Bos primigenius namadicus), amelyek a legfrissebb kutatási eredmények alapján mintegy 250 000 éve váltak el egymástól. A zebu főleg Dél- és Kelet-Ázsiában terjedt el.

Küllem, illetve hasznosítás alapján is két típust különböztetünk meg. Az első a zömökebb, tömörebb hús- és igásmarha, a másik a könnyedebb, elegánsabb tejelő fajták típusa.