Szarvasmarha - online rejtvények
A szarvasmarha (Bos primigenius vagy Bos taurus) párosujjú patás állat, kérődző. Háziasított alakja a házi szarvasmarha vagy házimarha, amely a ma már kihalt őstuloktól (Bos primigenius primigenius és Bos primigenius namadicus) származik. Növényevő. A házi szarvasmarhák genetikai állományuk alapján két alfajba sorolhatók, az Ázsia nagy területén elterjedt úgynevezett „brahman” típusnak vagy zebunak vállpúpja van (Bos primigenius indicus), míg a világ többi részén a púp nélküli közönséges szarvasmarha (Bos primigenius taurus) a megszokott. A házi szarvasmarhát korábban az őstuloktól eltérő külön fajnak tartották (Bos taurus).
Elnevezései
Szopós borjú: születéstől az elválasztásig (nőivarú 3, hímivarú 4 hónapos koráig),
Választott borjú: az elválasztástól féléves korig,
Növendék: 7 hónapos kortól a tenyésztésbe vételig,
Üsző: a nőivarú marha az első ellésig, kortól függetlenül,
Szűz üsző: ivarérett üsző az első fedeztetésig,
Előhasi üsző: első vemhes üsző,
Előhasi tehén: tehén a második borja megszületése előtt,
Bika: kortól függetlenül a hímivarú egyed,
Tinó: ivartalanított növendékbika,
Borjúfogas tinó: 2-3 éves tinó a szegletfog kiváltása előtt,
Ökör: 4 évesnél idősebb ivartalanított bika (függetlenül az ivartalanítási kortól)
Göböly vagy sőre: hizlalásra fogott, vagy kihízott szarvasmarha (kortól és nemtől függetlenül)
Csuvas: hízóökör
Fő típusai
A szarvasmarha két ma élő alaptípusa a közönséges szarvasmarha és a zebu. A kettőt az őstulok két különböző változatából háziasították (Bos primigenius primigenius és Bos primigenius namadicus), amelyek a legfrissebb kutatási eredmények alapján mintegy 250 000 éve váltak el egymástól. A zebu főleg Dél- és Kelet-Ázsiában terjedt el.
Küllem, illetve hasznosítás alapján is két típust különböztetünk meg. Az első a zömökebb, tömörebb hús- és igásmarha, a másik a könnyedebb, elegánsabb tejelő fajták típusa.