A szusi (Hepburn-átírásban: sushi, eredeti japán írása 寿司, 鮨 vagy 鮓) főtt, ecetes rizs, amit leggyakrabban hallal vagy más tengeri eredetű élelmiszerrel együtt tálalnak. A közhiedelemmel ellentétben nem nyers halat jelent (ennek japán neve szasimi), bár ez is gyakori összetevője. Több formában készítik; a száraz, préselt algalapokba (nori) tekert változata a makizusi (巻き), a kis, sült tofubatyuba csomagolt az inarizusi, a tálba tett szusirizsre szórt feltétekből álló szusi pedig a csirasi-zusi (ちらし).
Írásmódjánál megjegyzendő, hogy amikor a szusi szó nem önmagában áll, hanem előtaggal, akkor az első sz z-vé változik (pl. nigirizusi), a japán nyelvben rendaku néven ismert mássalhangzóváltozás miatt.
Története
A szusi hagyományos változatában erjesztett halas rizs, amit sóban tartósítanak. Ez a módszer Délkelet-Ázsiából származik és ott a mai napig népszerű. A szusi szó egy mára régiesnek számító, más szövegösszefüggésben nem használt nyelvtani forma, jelentése: „ez savanyú”.A rizsbe csomagolt hal erjedésének oka, hogy az erjedő rizsből keletkező ecet aminosavakká bontja le a halat. Eredménye az umami nevű íz, ami a japánok szerint az ötödik alapíz az édes, sós, savanyú és keserű mellett. Japánban a szusi legrégebbi változata, a narezusi készítése még mindig hasonlít erre a folyamatra.
