A szakáll az arc alsó felén növő szőrzet. Az ajkak felett növő szőrzet a bajusz. Bizonyos állatok alsó pofaszőrzetére is használják a szakáll elnevezést (például kecske, egyes kutyafajták stb.)
Különböző történetek, mesék és művészi ábrázolások alapján a szakállt általában a bölcsességhez, szexuális teljesítőképességhez vagy magas pozícióhoz kapcsolták.
Fejlődése
A szakáll a bajuszhoz hasonlóan először borostaként, apró szőrkezdeményekként jelenik meg, amit ha nem borotválnak, pár héten belül elérheti a néhány centis hosszt; ekkor, amikor a bőr már nem, csak a szőr látható, már szakállról beszélhetünk. A szakáll is folyamatos növésben van, így időnként az is ápolásra, vágásra, igazításra szorul.
A szakáll kultúrtörténete
Az ókori Egyiptom korai időszakában a férfiak bodorították és vörösesbarnára festették szakállukat. Később, a dinasztiák uralkodásának idején az egyiptomi férfi szépségideál csupasz arcú lett. Az uralkodók (köztük Hatsepszut fáraónő is) bodorított és illatosított álszakállt használtak, vagy ennek fémből készült megfelelőjét. A szakáll az egyiptomiak számára a magas pozíció jele volt, ez abból is látszik, hogy minden antropomorf ábrázolású férfi istent szakállal ábrázoltak.
Az ókori Kínában a vörös szakáll bátorságot és erőt jelent.
