A lóversenyzés hagyományát Magyarországon Széchenyi István honosította meg. Célja kezdetben az egyszerű falusi emberek lovainak a templom körüli vagy a főtéren történő futtatása volt, ahol általában csak két lovat futtattak, hogy összehasonlítsák őket. Az idő tájt erkölcsi győzelemnek számított, ha valakinek gyorsabb lovai voltak, illetve a győztes ló tulajdonosa később nagy árért tudott megválni lovától. Élelmes futtatók, főleg kisbirtokosok később külön arra tenyésztettek lovakat, hogy az ilyen versenyeket megnyerjék, majd drágán eladják azokat, amivel azonban a parasztok egyik bevételi forrását szüntették meg. A lóversenyzést Széchenyi angol mintára hozta be Magyarországra.
1827-ben jött létre a Pályafutási Társaság, amely később 1830. június 11-én az Állattenyésztő Társaság nevet vette fel. 1827. június 6-án 25 ezer néző előtt a Babieka nevű angol telivér - amelyet Széchenyi István nevelt - győzött az első lófuttatáson. 1878-ban kezdték építeni a budapesti lóversenypályát, a főtribünt Feszty Adolf építész tervezte.
