A próféta szó a görög pro (προ) és phémi (φη|μί) szavakból tevődik össze, mely jelentése: valakinek a nevében beszélni vagy valaki szószólója. Általános értelemben: egy olyan személy, aki kapcsolatba lép az isteni lénnyel, majd annak nevében beszél és közvetítőként szolgál az emberiség számára azáltal, hogy üzeneteket vagy tanításokat közvetít e természetfeletti forrásból. A Bibliában olyan látó vagy látnok, akihez akkor fordultak az emberek, ha Istent akarták valami felől megkérdezni.A próféták nem csak a Biblia történeteiből ismertek, hanem már a zsidó nép megjelenése előtt is fellelhetők. Megtalálhatók a hindu, zoroasztriánus, zsidó, keresztény, iszlám és más vallásokban éppúgy, mint az ókori görög vallásban és a manicheizmusban.
A zsidóknál és az iszlám vallásban olyan embert, szónokot is értenek/értettek rajta, aki Istentől ihletve beszélt. A hinduizmusban risi (= látó) néven ismertek.
Etimológia
A katolikus egyház Szent István Társulat által kiadott Bibliája nyomán: a bibliai nyelvhasználatból közismert próféta kifejezés a görög prófétész szóból vezethető le. Alapjelentése: hírnök, szóvivő, beszélő. A próféta szó kapcsolatban áll a vallásos szóhasználattal is, az isteni jóslatok közlésével. Ebben az értelemben olyan személyt jelent, aki Isten nevében beszél, isteni akaratot vagy tanácsot hirdet jóslatokban.
