A papagájalakúak (Psittaciformes) a madarak (Aves) osztályának egyik rendje, amelybe 3 család, 8 alcsalád, 83 nem és 443 faj tartozik. A „papagáj” név valószínűleg a Közép-Afrikában élő timnehektől származik: ők nevezik az egyik, vidékükön honos papagájfajt pampakajnak, ami nyelvükön fecsegő-locsogót jelent. Hasonló megfontolásokból a nyelvújítás idején a papagáj magyar nevének a gajdol, kajdol igéből képzett kajdácsot ajánlották, de ez nem honosodott meg.
Előfordulásuk
Európában és Észak-Amerikában nem honosak, de több fajuk közkedvelt díszmadár. Trópusi és szubtrópusi területek lakói:
Közép- és Dél-Amerikában (a Tűzföld kivételével),
Afrikában a Szaharától délre, beleértve a Fokföldet is.
Elő- és Hátsó-Indiában,
az Indonéz szigetvilágban (beleértve a Fülöp-szigeteket is,
Ausztráliában és Új-Zélandon, valamint
a Csendes-óceán szigetvilágának nyugati részén;tehát:
az északi faunabirodalom (Arctogea)
afrotropikus (Aethiopis),
madagaszkári és
orientális faunaterületén,
az újvilági faunabirodalomban (Neogea), valamint
az ausztráliai faunabirodalomban (Notogea).
Megjelenésük, felépítésük
Testméretük meglehetősen változatos: legkisebb fajaik, a harkálypapagájok (Micropsitta spp.) alig 8–9 centiméteresek; legnagyobb fajuk, a jácintkék ara hossza eléri az 1 métert, testtömege a 1, 5 kg-ot.
Csőrük leginkább az Accipitrimorphae csoportéra (ragadozó madarak) emlékeztet, de annál jóval erősebb és vastagabb lehet. A csőr alakja fontos megkülönböztető bélyeg. A csőr tövét bőrszerű viaszhártya fedi; azon nyílik a két orrlyuk.
