A nyak (latin cervix) a fejet a törzstől elválasztó anatómiai képlet. A nyak csak a szárazföldi gerincesekre jellemző, a mozgatható nyak a hüllőknél alakult ki. Felső vége elöl az állkapocs-csont és hátul a nyakszirti bütyök (condylus occipitalis), alul az első hátgerinci és az utolsó nyakcsigolya ízesülése határolja.
Anatómia
Csontos rész
A nyak a gerincoszlop elülső vége, minden emlősnél hét nyakcsigolyából álló, tagolt és mozgatható anatómiai képlet. A nyak tartja a fej súlyát és egyben védi a lefutó gerinci idegnyalábokat. A nyak a koponyától a mellső végtagok felfüggesztéséig, a vállövig tart. A nyak a törzsfejlődés során a vállöv kialakulásával különült el a gerincoszlop többi részétől, ahogyan a farokrészt is a medenceöv választja el a hátgerinctől.
A halaknál (Pisces) még nincs nyak, a kétéltűeknél (Amphybia) nem mozgatható. A nyakmozgatást a nyakszirti bütykök megjelenése tette lehetővé, mert ide rögzülnek a nyakmozgató izmok. A hüllők, madarak és emlősök nyaka minden irányban jól mozgatható, hajlékony és rugalmas képlet.
