A nevetés más néven kacagás egy olyan testi fizikai és élettani reakció, amely a megélt boldogságról, élvezetről, pozitivitásról tesz tanúbizonyságot. Jóllehet, általánosságban komikus helyzetekben átélt mimikai megnyilvánulás és pozitív érzelmekkel társítják, ugyanakkor félelemmel, bocsánatkéréssel is asszociálható. Számos tényező befolyásolja a gyakoriságát, kifejezettségét, mint az életkor, kultúra, anyanyelv és az adott szituáció kibontakozása, illetve egyéni megélése.
Az emberi viselkedés részéhez tartozik,amely az agyvelő által irányított, és szerepe van az ember szándékainak tisztázásában, mimikai reakcióba való átfordításába, amely megkönnyíti az emberi kommunikációt így hozzájárul bizonyos pszichoszocializációs folyamatok kiépítéséhez. A tudomány azon ága, mely a nevetést tanulmányozza a gelotológia (a görög 'gelos' = nevetés szóból)
Meghatározás és jellemzői
Bár pszichológiai hátteret és jelentőséget tulajdonítanak, a folyamatot csiklandozással, vegyi anyagokkal (pl. kéjgáz) is elő lehet idézni. A kutatók a nevetést szorosan genetikai háttérhez csatolják, egyrészt az újszülöttek korai nevetési reakciójuk, másrészt különvált ikertestvérek azonos nevetési ízlése bizonyítja. Az öröklődés evidens bizonyítéka a süket-vak fogyatékosok nevetési képessége. Ugyanakkor nem hagyhatjuk figyelmen kívül, az evolúciós jelentőségét, hisz valamennyi emlős körében megfigyelhető a jelenség.
A nevetésnek számtalan formája van, mint a gúnyos, horkantó, hamis stb.
