A német márka (szokásos rövidítései: DM és DEM) a Német Szövetségi Köztársaság törvényes pénzneme volt az 1948-as bevezetéstől – a keleti tartományokban pedig az 1990-es újraegyesítéstől – 1999-ig, amikor szerepét átvette az euró. A szövetségesek által megszállt területeken hozták először forgalomba az addigi birodalmi márka (Reichsmark) helyett, s egészen az euró bevezetéséig mint a Német Szövetségi Köztársaság pénzneme szolgált. Az érmék és bankjegyek még három évig, az euró bankjegyek és érmék forgalomba hozataláig megmaradtak mint a készpénzforgalom lebonyolításának eszközei.
A német márka váltópénze a (magyarban kisbetűvel írt) Pfennig volt (1 márka = 100 pfennig). A tízpfenniges érme köznapi neve Groschen (magyarul: garas) volt.
Helyesírás és kiejtés
A pénznem német neve Deutsche Mark (nn.), többes száma megegyezik az egyes számmal. Németül a deutsche melléknév (a német jelentésű melléknév nőnemű, egyesszámú, alanyeseti alakja), ez esetben nagybetűvel írandó, mivel tulajdonnév része, míg a Mark mint minden német főnév, szintén nagybetűvel írandó. Az angolban használatos (de a magyar nyelvben sem ismeretlen) deutschmark forma csak kissé tér el (hiányzik a hangsúlytalan e). A németben használják a rövidebb Mark és D-Mark formákat is; mindkettő nőnemű és ezeknek is csak az egyesszámát használják pénzmennyiség megjelölésére. Olykor a Mark többesszámát (Märker) szokták használni, ha kifejezetten több pénzdarabra (érmére, bankjegyre) utalnak, például Gib mir mal ein paar Märker kb.
