A flamenco gyűjtőnév a spanyolországi Andalúziában élő cigányok által a 18–19. században elterjesztett népzenei és táncstílusokra. Legősibb formája az ének (cante), amihez hangszeres kíséret (toque) és tánc (baile) kapcsolódhat.
Mivel a flamenco tükre a spanyol cigányok életének, a teljes emberre hatást gyakorol: viselkedésében, életfelfogásában, öltözködésében, szerep-mintáiban, teljes valójában érzékelhető hatása. Mindenki aki érzi, mindenki aki átéli részt kap világából. A nép az éneken, a gitárjátékon és a táncon keresztül máig őrzi a „flamenco esszenciát”, a flamenco szabályait, törvényeit.
A flamenco, mint az ősi táncok, a mágikus rítusok szabályai szerint épül föl: a kör, a ceremóniamester és a résztvevők alkotják alapját.
A gyökerek
A flamenco dalok jellemző hangsora egy fríg-jellegű (a zongora fehér billentyűin e alapú) hangsor, aminek egyik gyakori változatában a második-harmadik és hetedik-nyolcadik fok között bővített szekund van (e f gis a li c dis e). Ez az arabok által hidzsaz-nak nevezett hangsor Indiától Perzsián és Törökországon át a Balkánig, sőt Magyarországig nagy területen és nagy gyakorisággal fordul elő, s nyilvánvaló, hogy elsősorban a mórok — nem a cigányok — útján jutott el az Ibériai-félszigetig.
A flamenco kialakulásában négy kultúrának volt kiemelkedő szerepe, de ezen felül még számtalan hatás kimutatható:
A helyi andalúz parasztzene.
Copyright 2024 puzzlefactory.com Minden jog fenntartva.
