A baromfi vagy háztáji szárnyas háziasított madárféléket jelöl, melyeket az emberek a tojásukért, húsukért és tollukért tartanak. Főképp a tyúkalakúak rendjének madarai tartoznak ide, mint a házityúk, fürj, a pulyka, gyöngytyúk vagy a lúdalakúak rendjébe tartozó házilúd és házikacsa. Ide tartozónak tekintik a házigalambot is, melyet pecsenyegalambnak tartanak. Nem tartoznak ide a vadászott vadmadarak; a fácán azonban kivételnek számít.
Etimológia
A baromfi szó a szarvasmarha jelentésű barom szavunkból származik, a -fi pedig kicsinyítő képző, azaz szarvasmarhánál kisebb háziállatot jelölt, eleinte kecskét, juhot értettek alatta, mai jelentése csak később alakult ki, akárcsak az aprójószág kifejezés.
A baromfitartás története
A bankivatyúkot az i.e. 3. évezredben háziasították az Indus környékén. Először csak állatáldozás, valamint kakasviadalok céljából tartottak baromfit az emberek, csak később jöttek rá arra, hogy hasznos, ha állandó élelmiszerforrásként is jelen van. A Földközi-tenger partján az i.e.
