A léggömb vagy légballon levegővel vagy a levegőnél kisebb sűrűségű anyaggal töltött ballon.
A léggömböt eredetileg légi utazás céljára találták fel és fejlesztették. A mai léggömbök a 19. század folyamán a nagy léggömbök építése terén végbement fejlődés eredményei.
Manapság két területen alkalmazzák:
Az első csoportba tartozó léggömböket levegővel vagy nem robbanásveszélyes nemesgázzal (például hélium) töltik fel, és a szórakoztatásban, tömegrendezvényeken, sporteszközként vagy gyerekek játékszereként használják. Ide tartozik az utasokat is a magasba emelő nagy léggömb – amelynek változatai a földhöz rögzített aerosztát, illetve a szabadon szálló hőlégballon, gázballon és Rozière-ballon –, valamint a kis méretű, kézben is tartható játékléggömb vagy „lufi” (a német luftballon szó rövidítéséből).
Másik csoportjuk a műszerekkel felszerelt, meteorológiai megfigyelésre vagy katonai felderítésre használt léggömbök. A töltőgáz ezeknél lehethidrogén is.A ballon anyaga régen vászon és selyem volt, ma műanyag vagy gumi. A léggömböt a szél és légáramlatok mozgatják, és nem lehet irányítani, szemben a kormányozható léghajóval.
A tudományos célú léggömb esetében kis gáztöltésű léggömböt engednek a magasba, amely meteorológiai vagy egyéb műszereket, rádióadót visz magával.
