Az élet olyan rövid, és annyi időt pazarolunk arra, hogy aggódjunk, panaszkodjunk és összehasonlítsuk magunkat másokkal. Valami nagyobbra, jobbra, látványosabbra várunk, ahelyett, hogy arra koncentrálnánk, milyen szép az élet. Mennyi kellemes meglepetésben lesz részünk minden nap. Csodák, amelyeket mindannyian természetesnek veszünk. A boldogság azonban mindenhol megtalálható. Minden kő alatt, minden fa mellett és a föld vagy az ég minden látványában. Ha megállunk egy pillanatra, figyelünk és hallgatunk, sokkal többet fogunk látni. A természet nem néma, mi, emberek süketek lettünk szelíd hangjára. Minden következő nap lehetőségünk van arra, hogy figyelmesen megfigyeljük a világot, és sokat tanuljunk magunkról és másokról. Napról napra még mélyebben megérthetjük, kik is vagyunk, még jobban hihetünk önmagunkban, és teljes szívünkből érezhetjük, mennyi segítség érkezik hozzánk a Földanyától és az egész Univerzumtól.. Élvezzük az életenergiát, amiből az évnek ebben a szakában annyi van a természetben. Lélegezzük be erejét, és hagyjuk, hogy vezessen minket. Tanuljuk meg érezni és bízni benne. Higgyük el, hogy ez elvezet minket oda, ahová mennünk kell. Érezzük magunkat a természet részének, és a természethez hasonlóan ne nézzünk előre. Éljünk most élvezve azt, ami van. Ne gondoljunk a halálra, mert élet csak sok energiaszintben és végtelen formában van. A halál pedig csak átmenet egyik életből a másikba. A természet folyamatosan újjáéled