A 18. század második felében Boston az angol gyarmati politika elleni tiltakozás helyszínévé vált. A szétszórt települések jelentős része ugyanis a keleti part közelében volt. A fehér telepesek száma ebben az időszakban negyedmillióról hamarosan két és fél millióra nőtt. Az angolok is hasznot akartak húzni a nagymértékű kivándorlásból, és jelentősen megemelték az adókat és a behozatali vámokat.
Az 1765-ös bélyegtörvény (Stamp Act) és az 1767-es, számos termékre, többek közt a teára új adókat kivető Townshend törvények felkorbácsolták a telepesek érzelmeit (lásd bostoni sortűz), akik sérelmezték, hogy úgy kell adókat fizetniük, hogy közben nincsen képviseletük a brit parlamentben.
Az új adók kijátszására széles körben elterjedtté vált a csempészet, amelyben többek közt John Hancock, a függetlenségi nyilatkozat későbbi aláírója is részt vett.
Hajóját, a Libertyt a brit vámhatóságok 1768-ban elkobozták, őt magát pedig vád alá helyezték a jövedéki törvények megsértése miatt.
