Kínai konyha gyűjtőnéven említik a Kínában honos főzési eljárásokat, ételeket és étkezési szokásokat, bár a megnevezés erős általánosítás. Egységes kínai konyha valójában nem létezik, az ország óriási területe és sokszínű nemzetiségi megoszlása miatt igen változatos és helyenként jelentősen eltérő módszereket, étkeket találunk.
Területi megoszlás
Kínán belül 8 nagyobb regionális konyhát szokás megkülönböztetni:
Anhui konyhája (Anhuj)
Guangdong konyhája (Kuangtung, Kanton)
Fujian konyhája (Fucsien)
Hunan konyhája (Hunan)
Jiangsu konyhája (Csiangszu)
Shandong konyhája (Santung)
Sechuan konyhája (Szöcsuan, Szecsuan)
Zhejiang konyhája (Csöcsiang)
Ételek
Az étkezés Kínában tradicionálisan két fontos összetevőből áll: szénhidrátból (ez többnyire rizs, vagy tészta) illetve az ezt kísérő és kiegészítő egyéb fogásokból (húsok, zöldségek, halak, töltött tészták és tofu). Főfogás abban az értelemben, mint nálunk nincsen. A leves nem feltétlenül előétel, sokszor az étkezés végén vagy vége felé hozzák ki.
A rizs illetve az ebből készült tészta Dél-Kína alapvető élelmiszere, de az északi régióban inkább a búzából készült tészta dominál.
A világon a császárság kora óta készített pekingi kacsát tartják Kína nemzeti eledelének.
Eszközök
Evőeszközök
Kínában hagyományosan evőpálcikát használnak a szilárd ételek fogyasztásához, ezért ezeket általában apró falatokra (kockákra, csíkokra) vágva tálalják. A kínai kultúrában nem terjedt el a villa és kés használata az asztalnál. A leveseket lapos, széles, jellemzően porcelán kanállal eszik, kicsi porcelán csészékből.
