Zen - online rejtvények

Zen

A zen (avagy zen buddhizmus) a mahájána buddhizmusból eredeztethető tan, rendszer, amelynek lényege a jelenségek valódi természetének megismerése, beleértve a zent gyakorlók belső természetét is, sőt a megvilágosodáson túli természetet is, annak felismerése, hogy egyetlen buddha-természet létezik csupán. A zen világnézetének az úgynevezett kettősségektől mentes vagy „nemkettős” hozzáállás a legjellemzőbb ismérve, legjellemzőbb gyakorlata pedig a zazen és a kóan-praxis. A rinzai iskola módszere szerint a figyelmet zazen közben kóanokra fókuszálják. Az ezen iskolákon alapuló összefoglaló japán elnevezés a zen szó.

„A zen nem vallás.

Sem külön üdv-tanítása, sem dogmatikája,

sem eszkatológiája nincs,

és szentkönyvre sem nagyon hivatkozik.

A zen nem filozófiai iskola, mert nem teória,

sőt a súly éppen az életrendre esik.

A zen nem szekta, vagyis nem leszűkült vallás,

mert amit tanít az éppen a minél

tágasabb és minél szabadabb.”

(Hamvas Béla)

A zen kifejezés eredetije az Indiából ismert dhjána (dhyāna, ध्यान) , ami Kínában csan (禪) néven honosodott meg, majd onnan terjedt tovább Koreába szon-ként, Vietnámba thiền-ként, s végül Japánba zen néven. Követői szerint a zennek az egyik legfontosabb eleme az, hogy nem ragaszkodik semmiféle külső tekintélyhez, nincs szent könyve, s ezt ki is fejezi alapelveként, miszerint "nem támaszkodik írásokra". A zen besorolható a Mahájána buddhista iskolák közé, azaz a megvilágosodást nem öncélú történésnek tartja, hanem a minden lény boldogulásáért kifejtett változásnak, ám a mahájána iskolákkal ellentétben elveti a megvilágosodásnak mint célnak az elérését és a megvilágosodás bekövetkezését célzó erőfeszítések vezette aktív cselekvést. Ilyen módon közelít a taoizmushoz és a dzogcsenhez. A zen tanítás a mahájána gondolkodás számos forrásából merít, különösen a Jógacsarából, a Tathágatagarbha szútrákból, a Lankávatára szútrából és a Huajan iskolából, amelyek a Buddha-természetre, a teljességre és a Bodhiszattva-ideálra helyezik a hangsúlyt.