Az ókori világ hét csodáját először Szidóni Antipatrosz említette az i. e. 2. században írt epigrammájában. A műben a legimpozánsabb és a legpompásabb építmények szerepelnek, amelyek a következők: a gízai nagy piramis (a legrégibb, a legnagyobb és az egyetlen fennmaradt csoda), Szemiramisz függőkertje, az epheszoszi Artemisz-templom, Pheidiasz olümpiai Zeusz-szobra, a halikarnasszoszi mauzóleum, a rodoszi kolosszus és a pharoszi világítótorony. A felsoroltakból mára már csak a gízai nagy piramis létezik. Az összes többi építményt elpusztították a földrengések, a háborúk, vagy tönkretette az idő vasfoga.
Antipatrosz eredeti listája az idők folyamán átalakult, és több ókori világcsoda is fel- vagy lekerült a világ csodáinak listájára, illetve listájáról. Ezek a Memnón-kolosszusok, Salamon temploma, Noé bárkája és az isztambuli Hagia Szophia. Az eredeti listán szereplő egyik csodát, Babilon városának falait Tours-i Szent Gergely ókeresztény író a 6.
