Az utcai terepjáró (egyes megfogalmazásban szabadidő-autó) az 1990-es évek elején Amerikában megjelent gépjármű-kategória, amely a terepjárók (dzsipek) előnyeit és a személyautók kényelmi funkcióit ötvözi magába.
Az utcai terepjárók angol megnevezése, a Sport Utility Vehicle (rövidítve SUV, magyar fordításban sportcélú haszonjármű), arra utal, hogy eredetileg sporttevékenységet űzőknek, túrázásra, horgászóhely, sípálya megközelítésére szánták a katonai terepjárók eme úriasabb utódait, ám a tapasztalat azt mutatja, hogy főleg aszfaltozott utakon használják őket. A népszerűvé válás miatt sok autógyár kínálatába bekerültek, olyanokéba is, akik korábban semmilyen terepjárót nem gyártottak (BMW, Porsche stb.), ahogy ismert terepjárómárkák is jelentkeztek ilyen autókkal (Jeep, Land Rover stb.). Utóbb megjelentek a hagyományos terepjárók „utcásított” változatai is, ahol az eredetileg puritánabb kinézetű és felszereltségű típust javították fel külsőleg és belsőleg.
Meghajtás szempontjából lehetnek kétkerék-meghajtású (2WD) és négykerék-meghajtású (4WD vagy 4×4) változatok is. Működhetnek benzinnel, gázolajjal, és az utóbbi időben bioüzemanyaggal valamint hibridként is.
A benne ülőknek általában nagyobb biztonságérzetet nyújt, mint egy személyautó. Ütközéses karambolnál ez valóban így van, de a megemelt padlólemez miatt a kisodródás, felborulás veszélye nagyobb a magasabb súlypont miatt. Hátrány még a személyautókhoz képest nagyobb üzemanyag-fogyasztás, de mivel az utcai terepjárók ma státuszszimbólumnak számítanak, így főként olyanok vásárolják, akik a többletköltségeket megengedhetik maguknak.
Egyes környezetvédők – a nagyobb fogyasztás és ezzel magasabb károsanyag-kibocsátás miatt – vissza szeretnék szorítani az utcai terepjárók elterjedését, ám ez a kategória népszerűsége miatt nehéz feladat.
