Az udvarház az Árpád-korban egy-egy királyi, királynéi vagy hercegi udvarbirtok, ill. világi vagy egyházi földesúri uradalom központja volt személyzettel, a király és kísérete számára szálláslehetőséggel. A korai Árpád-korban a király nem rendelkezett állandó székhellyel és egy helyen levő udvartartással. Állandó mozgásban volt, végigjárta udvarházait, valamennyi időt mindegyikben eltöltve, felélve az ott felhalmozott élelmet, közben intézve a kormányzati feladatokat, ítélkezve a helyi peres ügyekben. A királynak természetben vagy pénzben járó adókat országszerte a legközelebbi udvarházba szolgáltatták be.Az udvarházak 10. századi előzményei a törzsi-nemzetségi vezetők szállásai, udvarhelyei. 10. századi vezéri szállásokra utalhatnak az egyszerű vezéri személynév helynevek, mint Ond vezér–Ondavafő, Lél–Alsólelóc, Felsőlelóc.
De ilyen a fejedelmekre utaló Falicsi–Fajsz, Taksony fejedelem–Taksony, Géza fejedelem–Décse, az főurakra utaló Apor, Zombor, Pata is. Az udvarhely finnugor megfelelője a lak, ilyen pl. Ketellaka, Ketel vezér nyári szállása a Bakonyban.
A királyság udvari szervezetének kiépítése után az Udvar, Udvarhely, Udvard nevű vagy utótagú helyneveink utalnak ilyen udvarházak valamikori ottlétére. Szláv nyelvterületen ugyanezt jelentheti Dovardi, Davorán, Davorcsány, esetleg a latin curtis szóból eredeztethető Kortó.
Az Árpád-korban sok magánnagybirtok-központot neveztek Széplaknak.Az ótörök ordu („udvar”) szó közvetlen átvételének nincs nyoma, de a bolgár-törökben ez várd(u) lehetett, abból sejthetően, hogy ott az ótörök oghluk („vályú”) válughgá vált. Így a várd(u) ugyanolyan alakúvá válhatott a magyarban, mint a vár kicsinyítőképzős alakjai, a Várad és a Várda. Ezek mögött is sejthetünk udvarhelyeket.
