A trópusi esőerdő az egyik alapvető biom, a Föld középső növényzeti öve. A WWF biomosztályozásában a trópusi esőerdők a trópusi és szubtrópusi nedves erdők egyik nagy kategóriája. Gyakran használt neve még a sík- és dombvidéki esőerdő (TAMOP) de hivatkoznak rá alföldi egyenlítői örökzöld esőerdő néven is.
Jelenlegi elterjedése
az Egyenlítő mentén, a kontinensek belsejében kb. a 10. szélességi fokig, azok partvidékein és az óceáni szigeteken jóval északabbra, illetve délebbre húzódik.
Dél-Amerikában ilyen az
Amazonas-medence,
az Andok északi részének csapadékosabb keleti lejtői és
Északkelet-Brazília (ami az Orinoco és több kisebb folyó vízgyűjtőjéhez tartozik);
Közép-Amerikában
a Kordillerák alacsonyabb részei és
az Antillák hegyvidékei;
Afrikában:
a Guineai-öböl partvidéke,
a Kongó-medence,
a kelet-afrikai szigethegyek és vulkánok;
Ázsiában:
a Nyugati-Ghátok,
a Himalája középső és keleti részének déli lejtői,
Asszám,
Hátsó-India és az indonéz szigetvilág csapadékosabb területei;
ÉK-Ausztrália; valamint
Óceánia szigetvilága.
A trópusi (sötétzöld) és szubtrópusi (világoszöld) nedves erdők elterjedése a Földön(Ma már sok helyen kiirtva.)
A nagy esőerdők közül a legősibbek a hátsó-indiaiak. Az Amazonas-medence trópusi esőerdei a pleisztocén eljegesedések alatt 19 viszonylag kis refúgiummá zsugorodtak össze; ezek napjainkban kiugróan nagy biodiverzitásukról ismerhetők fel.
Éghajlata
A hőmérséklet 15 és 50°C között mozog, de a szinte mindig ennél jóval szűkebb tartományban, mert a napi, a havi és az éves hőingás egyaránt kicsi — ezért a jellemző hőmérséklet 22-27°C. A havi középhőmérséklet az év minden hónapjában több mint 18°C.Uralkodó a felszálló légáramlás, és ezért bőséges a csapadék: legalább 1500 mm/év, legfeljebb 6600 mm/év — de szinte mindig több mint 2000 mm/év.
