A tapéta (a latin tapetum szótól) kárpit, mely eredetileg hosszú szőrű pamutszövet, napjainkban leginkább festett, nyomtatott papiros, ritkábban bőr, mellyel a falakat díszítés céljából bevonják. A fatapéta a lakóhelyiségek belső falainak burkolására szolgál, abból a célból, hogy a régen nagyon használt faburkolatot látszatra helyettesítse. Készítik rendesen hámozott furnérból, amelyek vastagsága csak 0,2-0,3 mm és az ebből származó törékenysége miatt rögtön hámozás után automatikusan dolgozó géppel közvetlenül erős, szívós papirosra vagy olcsó, finom vászonra ragasztják föl. A kárpitos egészen úgy kezeli, mint a papiroskárpitot, azzal a különbséggel, hogy a fa szerkezeteit is utánozza vele. Díszesebb fatapétánál a mezőkbe tömbmozaikot vagy intarziát is raknak be. Az ilyeneket aztán hasítással gyártják.
Története
A falak díszítő-burkolóelemeinek története az ősemberek barlangok falára helyezett állatbőröktől tart napjaink nyomdaipari technológiáival előállított tapétáiig. Kezdetben a kézművesség dominált, ma a gyártásipari eljárások és az ehhez kapcsolódó trendek, divattervezők munkája határozza meg a faldíszítés ezen formáját.
A faldíszítés kezdetei
Az emberi faj tulajdonsága, hogy a szellemi és érzelmi világát megjeleníti a környezetében. A fejletlen közösségekben létező ember a falait az életében a mainál jóval fontosabb szerepet betöltő állatvilág anyagával és témájával díszítette: szőrmékkel, bőrökkel.
