A tárnicsfélék (Gentianaceae) a tárnicsvirágúak (Gentianales) rendjének névadó családja. 87 nemzetség több mint 1500 faja tartozik ide. Kozmopolita elterjedésű család. Tagjai elsősorban lágy szárúak, de (főleg a trópusokon) cserjék és fák is megtalálhatók köztük, gyakran rizómásak. Színeik és virágformáik nagy változatosságot mutatnak. Legnagyobb nemzetségei a leginkább magashegységi tárnics (Gentiana), a tárnicska (Gentianella) és az ezerjófű (Centaurium).
Virágaik aktinomorfak, hímnősek forrt csészével és pártával. A csésze viszonylag nagy, a párta többnyire harang vagy tölcséres alakú. A porzók a sziromlevelek belső részéhez kapcsolódnak (epipetalous), a pártacimpákkal váltakoznak. A termőtáj alapjánál mirigyes lemez található, a virágok parietális (fali) placentációjúak. A virágzat kettős vagy többes bogas virágzat.
Termésük kettős fedővel nyíló toktermés, egyes fajoknak bogyótermése van. Cönokarpikus magházuk csúcsi részén a két termőlevél még csak lazán kapcsolódik egymáshoz. A magok aprók, a magfehérje olajos, a csíra (embrió) egyenes.
Egyszerű alakú leveleik átellenesek, ritkábban váltakozók, ép szélűek. A pálhák hiányoznak, de a levélalapon a gyantás mirigyszőrök (kollaterák) megtalálhatók.
Edénynyalábjaik jellemzően bikollaterálisak. A tárnicsfélék gyakran tartalmaznak keserűanyagokat, iridoidokat.
Egyes nemzetségei (pl. Voyriella) szaprofiton életmódot folytatnak, leveleik apró pikkellyé redukálódtak, klorofillt nem tartalmaznak; részleges mikoheterotrófia jellemző rájuk.
