A sztyepp (sztyep, vagy régiesen steppe, sztyeppe) tágabb értelemben a mérsékelt öv egyik alapvető biomja, az arid övet északról, illetve délről szélesen szegélyező, szemiarid éghajlatú füves puszta, amely három területen (Eurázsiában, Észak-, illetve Dél-Amerikában) fejlődött ki (KvLex) olyan helyeken, amelyeken már nincs elég csapadék összefüggő erdők fenntartásához (MNL). A két biom átmeneti zónája az erdős sztyepp.
Szűkebb értelemben ez az eurázsiai sztyeppvidék, a Közép-Ázsia és Kelet-Európa nagy területeit elfoglaló sík vagy enyhén dombos füves puszta. Az észak-amerikai sztyeppeket prérinek, a dél-amerikaiakat pampának nevezik. Itt a továbbiakban ezt a szűkebb értelmet tekintjük irányadónak; a biom közös jellemzőit a füves puszta cikkben adjuk meg.
Az orosz geobotanikus, Lev Berg meghatározása szerint a sztyepp olyan, többé-kevésbé sík terület, amelyet a tavaszi jeges ár sem önt el; talaja a jó vízvezető feketeföld, és az azt egész évben borító növénytakaróban a fűfélék dominálnak.
Mivel a sztyeppekre általában jellemző csernozjomok nagyon jól termő talajok és mivel a sztyepp többnyire síkságokon alakul ki, az eredeti növényzetét a sűrűbben lakott részeken szántóföldi növénytermelés váltotta fel. Ennek következtében például Ukrajna egykor összefüggő természetes növénytakarója csak néhány folton maradt meg; ezek többsége (Aszkanyija Nova a Herszoni területen, Ukrán Sztyeppi Természetvédelmi Terület stb.) mára természetvédelmi terület.
