A szexedukáció vagy szexuális nevelés (a köznyelvben néha szexuális felvilágosítás) tudományosan pontos, megbízható, életkornak és érettségnek megfelelő információkat ad át gyerekeknek és fiataloknak a szexualitásról, testről, testképről és személyes kapcsolatokról, segítve ezzel az egészséges énkép és a saját testhez való pozitív viszony kialakulását és az egészséges szexuális fejlődést. Nem ítélkező, és a hagyományos szexuális felvilágosítással ellentétben tabuk nélkül és őszintén beszél az ezekkel kapcsolatos témákról. Bár megtanítja a fiatalokat megfelelően védekezni, mégsem a szexualitással kapcsolatos potenciális veszélyeket (HIV és más, szexuális úton terjedő fertőzések, a tizenévesek nem kívánt terhességei, nemi erőszak) helyezi a középpontba. Abból indul ki, hogy a szexualitás nem csak szex, és a személyes kapcsolatok optimális esetben fontos örömforrások. Abban szeretne segíteni a gyerekeknek és fiataloknak, hogy megtanuljanak biztonságos és kielégítő kapcsolatokat kialakítani, ott pedig, ahol ez nem lehetséges, határokat húzni vagy segítséget kérni.
A szexuális nevelés ideális esetben a gyereknevelés szerves része. A hagyományos felvilágosítással ellentétben nem egyetlen beszélgetés, amihez a gyereknek elég idősnek kell lennie, hanem egy folyamat, amelyet a gyerek 0 éves korában érdemes elkezdeni. Az egészséges szexualitás alapjai ugyanis jóval a kamaszkor előtt, a korai gyerekkorban teremtődnek meg. A megfelelő szexuális felvilágosítás a szexedukáció, azaz egy folyamatos párbeszéd, amelyben gyerekként nyíltan lehet kérdezni mindenről, ami a párkapcsolatokkal, az érzelmekkel, a testtel, a szexszel kapcsolatos.
Ez a holisztikus, átfogó szexuális nevelés lehet formális (iskolák, szakemberek végzik) és informális (szülők, barátok, közvetlen környezet végzi). Mindkettő szükséges, és jól kiegészítik egymást. Az internet elterjedésével fontosabb, mint valaha, hogy mind a szülők, mind a szakemberek megbízható online források felé tereljék a gyerekeket, és védjék őket az online térben is.
