A szeretet különböző érzelmeket, állapotokat, magatartásformát jelölhet a személyek közötti vonzalomtól („szeretem a páromat”), az étkezés öröméig („szeretem a májas hurkát”). Utalhat erős kötődést jelölő érzelemre, és személyes vonzódásra. Erényt is mutathat, ami az emberi kedvességet, együttérzést és vonzódást tükrözi — „mások javára történő önzetlen, hűséges és jóindulatú törődést”. Leírhat kegyelmes és könyörületes cselekedeteket más emberek, önmagunk vagy állatok iránt. Az igazi szeretet az, amikor más kedélyállapotát helyezzük a sajátunk kielégítése elé, és ez mutatja az igazi vonzódást.
A szeretet másokkal való pozitív kapcsolatlétesítés és megismerkedés. Csak pozitív érzelem lehet (a szerelemmel ellentétben, ami csak alapvetően az, hisz rosszul elsülve depressziót okozhat). Tudnunk kell, hogyha valakit szerettünk, de elveszítettük, önös hiányérzetünk tesz szomorúvá. Az igazi szeretet, olyasfajta kötődés, ami attól függetlenül alakul ki, hogy valósággal megismerted az illetőt.
A személyek közötti vonzalom értelmezésében az ókori görög bölcseletnek megfelelően, hagyományosan öt formáját különböztetjük meg a szeretetnek: a rokoni vagy családi szeretetet (a görögben sztorgé), a baráti szeretetet (filia), a szexuális és a romantikus vágy tárgyát képező szeretetet (erósz), a vendéglátó szeretetét (xénia) és az önkiürítő vagy isteni szeretetet (agapé).
