A szerelem mély és erős társas érzelem, amely által szorosan kötődik az ember valakihez. A szerelem fogalmát a különböző kultúrákban és társadalmi közegekben eltérő módokon határozzák meg.
Alapvetően férfi és nő között nemi vonzalmon alapuló erős lelki és testi vonzalom, amely főleg a szeretett személy iránti vágyakozásban, a hozzá való ragaszkodásban, az ő eszményítésében és az érte való odaadásban nyilvánul meg.
A szexuális kapcsolat nem összekeverendő a szerelemmel. Az ember a személyiségén keresztül hozhatja magát szerelmet befogadó, vagy a szerelem lehetőségét kizáró állapotba.
Az agy érzelmi változásaival foglalkozó neurobiológus szakemberek határozottan különválasztják a szerelemérzetet és a két személy között létrejött társas kötődést. Az előbbi csak az emberre jellemző míg az utóbbi az állatvilágban is megtalálható a párban vagy csapatban élő állatoknál. A két érzelem neurobiológiai alapjai is eltérnek egymástól ezért a tudományos publikációkban a szerelmi érzést megkülönböztetésül a "romantikus" jelzővel, tehát romantikus szerelmi érzés kifejezéssel jelölik. A tudomány jelenlegi állaspontja szerint az érzelmek hátterében egyértelműen idegi és neurokémiai okok és változások húzódnak meg.
