A szekér olyan állat- vagy embervontatta közúti jármű, amelynek szekrénye nem áll rugós, hintós aljszerkezeten.
Lehet: négykerekű (szekér) vagy kétkerekű (kordé, taliga)
a továbbiakban csak a négykerekűekről esik szó
A szekerek eredetüket tekintve, illetve szerkezetileg is két csoportra oszthatóak:
Egyrészt a kétrúdú taliga típusból alakult kétrúdú vagy ajonca villás, egy állattal fogatolható szekerek, amelyek Dél-Eurázsiában, Nyugat-Európában és a germánok, valamint az északi szlávok révén Észak-Eurázsiában terjedtek el; másrészt az egyrúdú taliga típusból kialakult egyrúdú, két állattal fogatolható szekértípusok. Utóbbiakra jellemző, hogy egy nyújtójuk van és az elöl levő taligának (vagy szekérelőnek) rúdját kétágúan erősítik a tengely és a vánkos (simely) közé. Az ágak, mint rúdszárnyak (szekérágas) benyúlnak a szekérderék alá is (melyet a saroglya zár le), ahol a rúdszárnyakat egy keresztfa, a juha hidalja át. Ez az igen nagy horderejű találmány a szekeret könnyen forgó elejűvé tette.
