Az NBA-ben a Keleti főcsoport az összesen 30 csapatból 15-öt magába foglaló szervezeti egység, amely 3 kisebb csoportra (Atlanti, Központi és Délkeleti) oszlik, melyek 5-5 csapatból állnak.
A három csoportgyőztest és az alapszakaszban elért legjobb eredménnyel rendelkező nem csoportgyőztes csapatot 1-től 4-ig, a maradék 11 csapatból pedig a legjobb négyet 5-től 8-ig rangsorolják az NBA-rájátszásra. Így nyílik lehetőség arra, hogy például a második helyre sorolt csapat nem biztos, hogy megnyerte a csoportját. A rájátszásban a rangsor szerinti első helyezett a nyolcadikkal, a második a hetedikkel, a harmadik a hatodikkal, valamint a negyedik az ötödikkel mérkőzik meg, ahol 7 meccsből 4-et kell megnyerni a továbbjutáshoz. A rájátszásban a hazai pálya előnyét (tehát hogy ki játszik többet otthon) az elért eredmények, nem pedig a rangsorolás alapján döntik el. Tehát ha a negyedik és az ötödik helyezett csapat találkozik a rájátszási sorozatban, ahol az ötödik helyezettnek jobb eredményei vannak, akkor az a csapat kaphatja meg a hazai előnyt.
Az oka ennek a felosztásnak az, hogy egy nem csoportgyőztesnek lehetnek jobb eredményei, mint a másik két csoport győzteseinek. Ha a három csoportgyőztest sorolnák be az első három helyre, a nem csoportgyőzteseket pedig négytől kilencig, lehetséges lenne, hogy a főcsoport két legjobbja játsszon egymással a főcsoport elődöntőjében. Ez meg is történt a 2006-os NBA-rájátszásban, a Nyugati főcsoportban, amikor a két legjobb csapat, a San Antonio Spurs és a Dallas Mavericks (mindkettő a Délnyugati csoportból) egymás ellen játszotta a főcsoport elődöntőjét, míg a harmadik kiemelt Denver Nuggetsnek (az Északnyugati csoport győztese) kevesebb győzelme volt, mint a 4., 5., 6. és 7.
