A sorhajó a gőz- és páncélozott hajók hadrendbe állítása előtt a legnagyobb hadihajó volt, amely az akkor használatos tüzérségi fegyverek méretével arányosan két és három, sőt, néha egymás fölött négy ágyúfedélzettel rendelkezett. Vízkiszorításuk kezdetben legalább 800 tonna volt és minimum 50 ágyúval voltak felszerelve, később azonban a nagyobb példányok nem ritkán 100-130 ágyút is hordoztak. Elnevezését arról kapta, hogy a sorhajók a tengeri csatában egymást követően, vonalban, úgynevezett csatasorban haladtak. Alapesetben az ellenfél hajósora mellett elhaladva oldalágyúikkal lőtték egymást. Méretük és az ágyúk száma alapján több osztályba sorolták őket. Az első osztályú sorhajó a 17. és 18. század fordulóján több mint 90 ágyúval rendelkezett, és vízkiszorítása elérte az 1500 tonnát. A későbbiekben a határok még följebb tolódtak, és az első osztály egységei közé a több mint 100 ágyúval felfegyverzett, 2000 tonnát meghaladó sorhajókat sorolták.
