A shetlandi juhászkutya a Shetland-szigetekről származik (ugyanonnan, ahonnan a shetlandi póni vagy a kisméretű juh).
A viking uralom alatt (700-800as évek) a szigeteken élő juhászkutyák keveredtek a vikingek spiccszerű kutyáival, később a holland kereskedők kutyáival is.
A szigetek 1707–től hivatalosan Nagy Britannia részei lettek, és a britekkel érkező colliek keveredtek az állománnyal. A colliek nagyon erőteljes hatást gyakoroltak ezeknek a kiskutyáknak a küllemére.
Szintén a britek jóvoltából a fajtába bekeveredett a King Charles Spániel, és egyes leírások szerint a Border Collie is (valamint akár más fajták is gyakorolhattak jelentéktelenebb hatást a fajtára), de alapvetően a mai sheltiek küllemére igazán a collie ( skòt juhászkutya )az, ami rányomta a bélyegét.
A standardot 1965-ben egységesítették, és egy elegáns, collie benyomású kiskutya lett a cél. Ennek egyik hátrány az, hogy a tenyésztés kezdeti szakaszában sokszor kisméretű collie-kat is sheltie néven törzskönyveztek.
Sajnos ezáltal a mai állomány, méretét tekintve, még ma is nagyon heterogén, és nem egy alomban fordulnak elő erőteljes collie típusú kutyák. Forrás
Megjelenése
A teste teljesen arányos, és leginkább egy miniatürizált skót juhászkutyára hasonlít, durvaságoktól, aránytalanságoktól mentes. A fej felülről és oldalról nézve hosszúkás és tompa ék alakú, fültől az orrig vékonyodik.
