A tengerparti mamutfenyő (Sequoia sempervirens) a Sequoia nemzetség egyetlen élő képviselője és egyben a típusfaja is. Egyéb nevei: örökzöld mamutfenyő vagy parti mamutfenyő.
Régebben a lombhullató mocsárciprus (Taxodium) nemzetséghez sorolták, a sempervirens (örökzöld) nevet megkülönböztetésül kapta. Az angol redwood nevet – amit az óriás mamutfenyőre is használnak, és amit olykor tévesen vörösfenyőnek fordítanak – vöröses színű, rostosan foszló kérgéről kapta. Először Juan Crespi ismertette – ő 1796-ban látta meg e hatalmas fákat. Tudományos leírására 1824-ig kellett várni, ekkor az első indián ábécét kifejlesztő, a cseroki törzshöz tartozó Sequoyahról a Sequoia nevet kapta.
Származása, elterjedése
Őshonos állományai az USA nyugati partjainál, Oregon állam délnyugati csücskében és Kaliforniában, a Nagymedve esőerdőben maradtak fenn kb. 1000 m tengerszint feletti magasságig. Védelmükre 17 nemzeti parkot hoztak létre. A Humboldt Redwoods Állami Parkban élő Hyperion nevű fa a Föld ma ismert legmagasabb növénye.