A rézkarc (régiesen aquafortis) hagyományos, sokszorosítható grafikák készítésére alkalmas eljárás, amikor a védőréteggel (pl. viasszal) bevont rézlemezbe tűvel karcolt grafikát a vonalak alatt védtelenné váló rézbe savval maratják bele, majd tintával nyomatokat készítenek papírra. A rézkarc a legkifinomultabb sokszorosítható grafikai eljárás, a mélynyomásos módszerek egyike. A rézkarc hasonló a rézmetszethez, de míg a rézmetszetnél a mélyített vonalakat közvetlenül a réz kézi vésésével érik el, a rézkarcnál savak maró hatása mélyíti a kívánt vonalat. A rézkarc nagy előnye a rézmetszettel szemben, hogy a vonalak hajlékonyabbak, a tű gyorsabban és engedelmesebben követi a művész friss impresszióit, és nem kíván oly hosszú és kitartó gyakorlati tanulmányt, mint a metszés.
Története
Nem ismert, ki használta először a maratást grafikai célra. Az bizonyosnak látszik, hogy a savval való maratást a fegyverkészítők alkalmazták először, akik a fegyvereket, páncélokat vésett mintákkal díszítették. A felületet saválló anyaggal vonták be, éles tűvel felvitték a rajzolatot és salétromsavval maratták, amit az eljárás után még vésővel cizelláltak. Az első karcok vaslemezre készültek, majd a rézlap alkalmazásával ez a technika gyorsan elnyerte a grafikus-festők rokonszenvét. Daniel Hopfer (1493–1536) Augsburgban 1505 körül készített karcokat, és Urs Graf (1485–1528) volt az első, aki rézlemezt használt (Albrecht Dürer lapját vitte át rézlemezre, melyek közül az 1513-ban készült Szent Jeromost ábrázoló az ismert legrégibb datált karc).
Copyright 2024 puzzlefactory.com Minden jog fenntartva.
