A fenti meghatározásból következik, hogy egy csoport esetében
N
0
{\ displaystyle N_ {0}}
atomok, amelyeket bomlási állandó jellemez
λ
{\ displaystyle \ lambda}
ezen atomok aktivitása arányos a jelenlegi magszámmal:
ÉS
(
t
)
=
|
d
N
(
t
)
d
t
|
=
-
d
N
(
t
)
d
t
=
-
d
N
0
e
-
λ
t
d
t
=
λ
N
0
e
-
λ
t
=
λ
N
(
t
)
.
{\ displaystyle A (t) = \ balra | {\ frac {dN (t)} {dt}} \ jobbra | = - {\ frac {dN (t)} {dt}} = - {\ frac {dN_ { 0} e ^ {- \ lambda t}} {dt}} = \ lambda N_ {0} e ^ {- \ lambda t} = \ lambda N (t),}
ahol:
N
(
t
)
{\ displaystyle N (t)}
- a radionuklidmagok száma pillanatban
t
{\ displaystyle t}
. Az aktivitás elvesztése az exponenciális kifejezést írja le (a fenti sor utolsó előtti):
ÉS
(
t
)
=
λ
N
0
e
-
λ
t
=
ÉS
0
e
-
λ
t
{\ displaystyle A (t) = \ lambda N_ {0} e ^ {- \ lambda t} = A_ {0} e ^ {- \ lambda t}}
ahol
ÉS
0
{\ displaystyle A_ {0}}
a kezdeti pillanatnyi tevékenység.
A tevékenység nem függ az egyszerű fizikai vagy kémiai folyamatoktól, például a hőmérséklet, nyomás vagy kémiai reakciók változásától.
A tevékenység mértéke a bekerel, Bq:
1 Bq = 1 szakítás / 1 s A népszerű és történelmi nem rendszeregység a csirke (mértékegység):
1 Ci = 3,7 · 1010 Bq1 Ci: egy gramm rádium-226 aktivitása.
A radioaktív anyag tömegére számított aktivitást fajlagos aktivitásnak nevezzük. A fajlagos aktivitás hosszúságban (lineáris források esetén), felületekben (lapos források esetén) vagy térfogatban is kifejezhető.
A szennyeződésektől mentes anyag aktivitását öntevékenységnek nevezik.
Lásd még: telítési aktivitás
A tevékenység nem határozza meg az ionizáló sugárzás veszélyének mértékét. A sugárzás veszélye számos tényezőtől függ, például: a sugárzás típusától, a kibocsátott részecskék energiájától, penetrációjától, a radionuklid típusától (függetlenül attól, hogy metabolizálódik-e vagy közvetlenül a szervezetből ürül-e ki), a sugárzás módjáról (belülről vagy kívülről), a sugárzásnak kitett szervtől.
