Permakultúra
A permakultúra eredetileg az emberi élőhelyek és mezőgazdasági rendszerek olyan tervezése majd kialakítása, mely a természetben zajló ökológiai folyamatokat utánozza, veszi mintául. A rendszer minden egyes elemét annak szükségletei, általa nyújtott hasznok, és alapvető tulajdonságai által összehangoltan illeszti az egészbe. A részek közti szinergia a hulladék, az energia-, valamint az emberi munkaerő szükséglet minimalizálásával valósul meg.
Modernkori gyakorlati úttörőjének Sepp Holzer ausztriai gazdálkodót tartják, aki a saját gazdaságát az 1960-as években szervezte meg ezen elvek alapján. Az elméleti alapokat pedig két ausztrál, Bill Mollison és David Holmgren, valamint munkatársaik fektették le az 1970-es évek folyamán egy sor publikációjukban. A permakultúra kifejezés a "permanent agriculture", vagyis állandó mezőgazdaság szavakból származik. A permakultúra definíciója Bill Mollison szerint:
Az 1980-as években alakultak meg az első permakultúrás kísérleti projektek, szövetségek. Bebizonyosodott, hogy a permakultúra elvei megvalósíthatóak a legkülönbözőbb földrajzi, domborzati és éghajlati körülmények között. A permakultúra világmozgalommá vált, napjainkban különböző szövetségek, ökofalvak alakultak világszerte, így Európában is. Magyarországon nincs olyan ökofalu, mely permakultúrás terv alapján épült/alakult volna, de kísérletek több helyen is folynak, például Nagyszékelyben több permakultúrás gazdálkodást meg lehet tekinteni.
A permakultúra ma már nem csak területalapú tervezésről szól, egyre jobban erősödik, mind világ, mind magyarországi szinten a szociális alapú tervezések térhódítása. A MAPER (Magyar Permakultúra Egyesület) társadalmi csoportja például igen komoly aktivitást mutat, de több elérhető tervező is inkább a nem terület alapú tervezések felé orientálódik.
