A nemzeti szimbólumok funkciói a történelmi és evolúciós megközelítésben az adott nemzet fejlődési szakaszától függően eltérőek lehetnek. A nemzetek kialakulásának korai szakaszában egyes szimbólumok egyesítik a nemzeti szervezeteket és az egyéneket, amelyek együtt hozzák létre a nemzeti mozgalmakat, és megerősítik részvételüket ezekben a mozgalmakban. Az államiság kialakulása után a nemzeti szimbólumokat használják egy adott nemzet imázsának megteremtésére a külső politikai és gazdasági kapcsolatokban, míg egy adott államban a létezés legitimitása és a nemzeti mozgalmak programjai. E célok elérése után a nemzeti szimbólumok (béke idején) védjegyek funkcióit vállalhatják, stabilizálhatják a nemzet imázsát gazdasági szinten és a nemzetközi kapcsolatokban; fenntartja a polgárok lojalitását a központi központokkal szemben a háború és a belső zavarok idején.
A nemzeti identitás kialakításának és fenntartásának funkciója mellett, amelyet a nemzeti szimbólumok hajtanak végre, megkülönböztethető egy adott közösség megkülönböztetésének funkciója, az egyes közösségek tagjai által megosztott kulturális kódok alapján, valamint az állam empirikus valósága és a nemzet fogalmi-képzeletbeli valósága közötti közvetítés funkciója. Ezen funkciók közül az első, amely megkülönbözteti az egyik közösséget a másiktól a szimbólumok jelentésének olvasásához használt megosztott kód alapján, az egész szimbolikus szférára jellemző, például a vallási szimbólumok hasonló funkciót látnak el. A nemzeti szimbólumok esetében a jelentős elemek itt általában egy adott nemzet történetéből származó eseményekre utalnak, a tagok által megosztott és szimbólum formájában kondenzált kollektív történelmi emlékezetre, amely az emlékezet a szétválasztó nemzet tagjai közötti hagyományos kötelék.
