A tulajdonnév a főnevek azon fajtája, amely – a köznevekkel ellentétben – nem dolgok egy csoportjára, hanem egy konkrét egyedre utal, tehát azonosító funkciót tölt be. (Ezzel nem áll ellentétben, hogy bizonyos tulajdonnevek több egyedre is használatosak – amint például számos János nevű ember és Kossuth Lajos utca van –, mivel mindegyik név meghatározott, külön egyedekre utal.)
Fajtái
A tulajdonnév fajtái között az alábbiakat tartjuk számon:
személynevek (ideértve a családneveket és utóneveket együtt és külön, az uralkodók, pápák stb. nevét, a beceneveket, ragadványneveket, művészneveket és írói álneveket, a vallás és a mitológia körébe tartozó neveket),
állatnevek,
tárgynevek (nemzeti ereklyék, járművek, fegyverek, hangszerek, híres drágakövek stb. neve)
földrajzi nevek (helyesírásukról l. a földrajzi nevek helyesírása cikket),
csillagászati elnevezések,
intézménynevek,
márkanevek,
(mű)címek,
kitüntetések és díjak elnevezése.
Jelentése
Szemben a köznévvel, amely úgy vonatkozik egy személyre/dologra, hogy az besorolható egyadott csoportba (definíció alapján, pl. valaki szabó, azaz ruhákat készít), a tulajdonnév kijelöl, és nem függ a dolog aktuális tulajdonságaitól (ha valakinek Szabó a családneve). Ez a kijelölés, hivatkozás, azonosítás továbbá állandó jellegű, jellemzően nem szokott megváltozni (a névváltoztatás esetét leszámítva). A tulajdonnévnek tehát referenciája (jelölete) van, jelentése viszont vitatható, hogy van-e. (E kérdéseket többek közt Frege és Russell kutatta, l.
