Nagyító - online rejtvények

A közeli kicsiny tárgyak látószögének megnövelésére a nagyítót használják. A felhasználási területe nagyon széles: használják az ékszerészek, az órások, dolgoznak vele a fogászatban, a szemészetben, a geológiában stb.

Nagyító

A nagyítóknál nem a lineáris-, hanem a szögnagyítást veszik alapul. A látószög a tárgy két egymástól legtávolabb lévő pontjából a szembe érkező fénysugarak által bezárt szög.

A szögnagyítás:

N

s

z

=

β

α

{\displaystyle N_{sz}={\frac {\beta }{\alpha }}}

, ahol

β

{\displaystyle \beta }

a nagyítóval észlelt,

α

{\displaystyle \alpha }

pedig a szabad szemmel látható látószög.

Kis szögek esetén a látószögek tangensével is számolhatunk:

N

s

z

=

t

g

β

t

g

α

{\displaystyle N_{sz}={\frac {\rm {{tg}\beta }}{\rm {{tg}\alpha }}}}

.

Egyszerű nagyító (lupe)

Az egyszerű nagyító egy gyűjtőlencse, amely a fókusztávolságán belül lévő tárgyról a tiszta látás távolságán belül – ez mintegy 25 cm – látszólagos, egyenes állású, nagyított képet ad.

A lupe szögnagyításának abszolút értéke:

|

N

n

s

z

|

=

|

d

|

f

+

1

{\displaystyle |N_{nsz}|={\frac {|d|}{f}}+1}

,

ahol d a tiszta látás távolsága, f pedig a fókusz-vagy gyújtótávolság. 25-30-szoros nagyításon felül a lupe helyett mikroszkópot kell használni.

A nagyítók kereskedelmi felhasználása

Ékszerészek

Az ékszerészek leggyakrabban egy 10-szeres nagyítású kézi nagyítót használnak a drágakövek csiszolásánál, ez a nagyítás bőven elég a csiszolandó kő megvizsgálására.