A közeli kicsiny tárgyak látószögének megnövelésére a nagyítót használják. A felhasználási területe nagyon széles: használják az ékszerészek, az órások, dolgoznak vele a fogászatban, a szemészetben, a geológiában stb.
Nagyító
A nagyítóknál nem a lineáris-, hanem a szögnagyítást veszik alapul. A látószög a tárgy két egymástól legtávolabb lévő pontjából a szembe érkező fénysugarak által bezárt szög.
A szögnagyítás:
N
s
z
=
β
α
{\displaystyle N_{sz}={\frac {\beta }{\alpha }}}
, ahol
β
{\displaystyle \beta }
a nagyítóval észlelt,
α
{\displaystyle \alpha }
pedig a szabad szemmel látható látószög.
Kis szögek esetén a látószögek tangensével is számolhatunk:
Az egyszerű nagyító egy gyűjtőlencse, amely a fókusztávolságán belül lévő tárgyról a tiszta látás távolságán belül – ez mintegy 25 cm – látszólagos, egyenes állású, nagyított képet ad.
A lupe szögnagyításának abszolút értéke:
|
N
n
s
z
|
=
|
d
|
f
+
1
{\displaystyle |N_{nsz}|={\frac {|d|}{f}}+1}
,
ahol d a tiszta látás távolsága, f pedig a fókusz-vagy gyújtótávolság. 25-30-szoros nagyításon felül a lupe helyett mikroszkópot kell használni.
A nagyítók kereskedelmi felhasználása
Ékszerészek
Az ékszerészek leggyakrabban egy 10-szeres nagyítású kézi nagyítót használnak a drágakövek csiszolásánál, ez a nagyítás bőven elég a csiszolandó kő megvizsgálására.
Copyright 2024 puzzlefactory.com Minden jog fenntartva.