Műköröm

A műköröm egy női "divatcikk", a természetes körmök elfedése és azok festése.

A körömdíszítés divatja az ókorig vezethető vissza, források igazolják a kínai, az egyiptomi, a görög és a római körömdíszítéseket. A szép, esztétikus és díszített köröm a jólét és az egészség szimbóluma. A XX. század elejétől folyamatosan jelentek meg az új anyagok a köröm erősítésére és díszítésére. A nagy áttörést a fogászatban használt polimer anyagok használata hozta meg. Fred Slack fogorvosnak tulajdonítják a felfedezést, miszerint 1954-ben a munka közben megsérült körmét a rendelőjében lévő anyagokkal javította meg. A sikeres művelet hatására elkezdett kísérletezni az anyagokkal és Tom testvérével céget is alapítottak Patti Nails néven. Az anyaggal mások is folytattak kísérleteket, így született meg az 1970-es években a két komponensű akril, amely folyadékból (liquid) és porból (powder) áll. A polimerizációs folyamat a két anyag összevegyítésével indul be és nagyon rövid idő alatt képez sima, nagyon szép fényű kemény, de mégis rugalmas felületet. Magyarországon nem az akril szót használják erre a technikára, hanem a "porcelánt" (ami egy félreértésből eredhet, mivel semmi köze a porcelánhoz).

A másik nagy népszerűségnek örvendő műkörömépítőanyag a zselé, amelyben fény hatására indul el a polimerizáció.

A legújabb fejlesztés a polygél vagy acrygél, amely a porcelánhoz hasonló módon formázható, viszont fény hatására szilárdul meg, ezzel ötvözve a két fő alapanyag technikailag előnyös tulajdonságait.

A műköröm nem károsítja a természetes körmöt.

Azonban megfelelő előkészítés nélkül nem tapad tartósan és alatta gomba- vagy bakteriális fertőzés képződhet, ami tönkreteheti a saját körmöket.