Méhlakásnak nevezik az üreglakó társas méhek (háziméh, indiai méh) lakhelyeit. A természetben a méhek fák odvában, sziklaüregekben telepednek meg. Az ember által otthagyott holmikba is beköltözhetnek, így szokatlan helyeken (bronzszoborban, falrésekben, postaládákban, ágyúcsőben) is találni méhcsaládokat. Az afrikanizált méhek nevezetesek arról, hogy nem túl válogatósak, még gumiabroncsokban is berendezik szállásukat. A jó fészkelőhely elég tágas ahhoz, hogy befogadjon egy méhcsaládot, ez legalább 15 l; elég meleget kap a Naptól, védett az elemektől, jól védhető, és nem laknak benne zavaró és bosszantó tényezők, például hangyák vagy egerek.
Régi hagyományos méhlakások
A méhészetben először továbbra is a természetes faodúban tartották a méheket. Később kasokat készítettek, amelyek könnyebben kezelhetők voltak. Az ókori Egyiptomban agyagcsőben tartották a méheket. Az ókori görögöknek és rómaiaknak szétszedhető kasaik voltak, és közel jártak már a keretenként szétszedhető kaptár megépítéséhez.
Magyarországon a kasokat fűz, fagyal vesszőjéből, szőlővenyigéből vagy szalmából készítették.
Copyright 2024 puzzlefactory.com Minden jog fenntartva.
