A méhkenyér vagy perga a méhek által gyűjtött virágpor és nektár keverékéből, erjedéssel létrejött anyag; a lárvák és a kifejlett dolgozó méhek fő tápláléka. Pontos összetétele attól függően változik, hogy a méhek mit gyűjtenek.
A virágzó növények portokairól gyűjtött friss virágport a méhek előszeretettel a sötét színű lépekben helyezik el, éspedig legtöbbször azokban a lépekben, melyek a fiasításos mellett vannak, ritkábban a fiasításos lépekben.
A virágporszemcséket a méhek közvetlen a lép sejtjeibe rakják, azt fejükkel oly mértékig összenyomkodják, hogy levegő ne maradjon a szemcsék között. Mindaddig töltik a sejtet, míg a sejt a kétharmadáig megtelik.
A virágpor az elraktározás pillanatában, semmiben sem különbözik a virágporgyűjtőn összegyűjtött virágportól.
A lépekben történő elhelyezés után a méhek által hozzáadott anyagok, mikroorganizmusok, a fészekben uralkodó 33-35 °C-os hőfok következtében, amihez az elraktározás módja is hozzájárul, méhkenyérré alakul.
A virágpornak a lépekben való elhelyezésekor a méhek nem veszik figyelembe a virágpor származását, így fordulhat elő, hogy ugyanabban a sejtben különböző színű virágporszemcsék foglalnak helyet. A virágpor csomócskák alkotásával elkezdődő és a kaptárban a lépek sejtjeiben folytatódó számos biokémiai folyamat következtében a méhkenyér sokkal értékesebb, mint maga a virágpor, ami a méhkenyeret részben alkotja.
A méhkenyér a következő átalakuláson megy keresztül:
virágporszemcsék csírázóképességét a méhek rágómirigyeinek váladéka 1-2 nap alatt megszünteti,
a nádcukor fokozatosan egygyűrűs cukrokká, vagyis monoszacharidokká alakul,
az egyszerű cukrok, bizonyos erjesztők hatása alatt, részben tejsavvá alakulnak,
emelkedik a K-vitamin tartalom,
a méhkenyér eltarthatóságának tartama emelkedik
emelkedik azon virágporszemcséknek a száma, amelyeknél a beltartalom áttörte a virágporszemcse külső burkát.A méhkenyeret akkor tartják érettnek, amikor mindezek a folyamatok végleg befejeződnek.
