A leopárd vagy más néven a párduc (Panthera pardus), a Panthera nembe tartozó négy nagymacskafaj egyike, ide tartozik még az oroszlán, a tigris és a jaguár. A párducok a nagymacskáknak a legősibb fejlettségi fokú csoportját alkotják. A jégkorszak idején és a harmadidőszak végén szinte egész Európában honosak voltak, egyedüli kivételt képeznek az északkeleti vidékek. A pliocénkori pusztai őspárducot (Panthera leiodon Weithofe) tekintjük legrégebbi képviselőjüknek, amelyet a görögországi Pikermi vidékéről és a fejér megyei Polgárdi klasszikus lelőhelyeiről ismerünk.
A leopárdot már Kis-Ázsiában és Egyiptomban is ismerték, majd a görög kultúra is megemlíti, ami természetes is, hiszen ez volt az élettere. A mükénéi kultúrában is ismerték, az Iliasz pedig leír egy párducvadászatot olyan élethűen, ami bizonysága annak, hogy Kis-Ázsiában megfigyelhették az állat viselkedését. A görögök közvetítésével került azután Bacchus szent állatának ismerete a rómaiakhoz, akik gyakran szerepeltették az állatviadalokon, egyes források szerint már Kr. e 186-ban is látható volt a párduc.
Nevének eredete
Eredetileg úgy gondolták, hogy a leopárd hibrid faj, mely az oroszlán és a párduc kereszteződéséből jött létre, és így a leopárd általános elnevezése is ebből a hiedelemből fakad: leo, latin szó, melynek jelentése oroszlán, és a pard régies szó, melynek jelentése párduc. Korábban épp emiatt az etimológia miatt széles körben oroszlánpárd, illetve indusi macska névvel is illették.
