A láp olyan, állandó vízhatásnak kitett terület, amelynek élő rendszerei tőzeget halmoznak fel úgy, hogy a folyamatosan vastagodó tőzegrétegek növekedése és (bomlás vagy erózió okozta) fogyása hosszú távon egyensúlyba kerül. A láp tehát együtt jelenti a növénytakarót és a belőle képződő tőzeget (Lájer, 1998). Geobotanikai értelemben nem tévesztendő össze a mocsárral, amelyben nem képződik tőzeg (vagy ha igen, az rendszeresen el is bomlik). A „mocsár” szó a köznyelvben általában jelent mindenféle kiterjedt, állandó nyílt víztükör nélküli vizenyős területet (így a lápokat is); tudományos jelentése ennél szűkebb.
A természetvédelmi törvény értelmében „a láp olyan földterület, amely tartósan vagy időszakosan víz hatásának kitett, illetőleg amelynek talaja időszakosan vízzel telített, és amelynek jelentős részén lápi életközösség, illetve lápi élő szervezetek találhatók, vagy talaját változó kifejlődésű tőzegtartalom, illetve tőzegképződési folyamatok jellemzik”. A lápok védettségének nem feltétele, hogy bennük védett élőlények éljenek. Ennek egyik szakmai oka, hogy a tőzegképződés olyan apró ízeltlábúak közösségeit hívja életre, amelyekben ma még kevéssé ismert biológiájú élőlények (atkák, ugróvillások, egyéb apró rovarok) élnek – közöttük akár számos, még ismeretlen faj is lehet.
A növénytársulástan nem teljesen azokat az élőhelyeket minősíti lápnak, mint a talajtan, bár mindkét meghatározásban a tőzeg vagy tőzeg jellegű szervesanyag felhalmozódása a döntő szempont.
