Kondenzátor az az áramköri elem (alkatrész), amely villamos tér létrehozásával elektromos töltést képes tárolni. A legegyszerűbb kondenzátor legalább két, párhuzamos vezető anyagból (fegyverzet) és a közöttük lévő elektromosan szigetelő anyagból (dielektrikum) áll. Kondenzátor található például a rádiókészülékekben, a mobiltelefonban, számítógépben, alaplapokban, töltőben, tápegységben, fénycső-elektronikában is, stb.
Története
Az első kondenzátor a leideni palack volt, amelyet Pieter van Musschenbroek készített 1746-ban a leideni egyetemen.
A kapacitás a kondenzátor legfontosabb jellemzője. Minden test alkalmas elektromos töltések befogadására, tárolására. Azt, hogy egy kondenzátor mennyi töltést képes tárolni, kapacitásnak nevezik és C-vel jelölik.
Az elektronikában – ellentétben az akkumulátorokkal, amelyek ugyancsak elektromos töltéseket tárolnak – nem feltétlenül a nagyobb kapacitású kondenzátor a „jobb”, mert sok áramkör helyes működéséhez pontosan adott értékű kapacitás (kondenzátor) szükséges, például az oszcillátorok, nagyfrekvenciás szűrő- és csatolóáramkörök.
A kapacitás fogalma önmagában nem szabatos, ugyanis függ:
