A kesztyű a kézre felhúzva viselt ruhadarab, amit az emberek már a legősibb időkben is használtak a hideg ellen és kezük védelmére.
A kesztyűk csoportosítása
A használati céltól függően megkülönböztetünk
divatkesztyűket,
sportkesztyűket,
munkakesztyűket és
védőkesztyűket,a formai kiviteltől függően pedig
egyujjas kesztyűt, ahol csak a hüvelykujjnak van külön kesztyűujj kialakítva,
olyan kesztyűt, amelyen a hüvelyk- és a mutatóujj külön van, a többi három ujj számára közös teret képeznek ki,
ötujjas kesztyűt,
ujjatlan, vagy ujjhegy nélküli kesztyűt, valamint
rövidszárú (csak a csuklóig érő) és
hosszúszárú (az alsókart is takaró, sőt esetleg könyök fölé érő) kesztyűt.A kesztyűk anyaga lehet
bőr,
textília – ezen belül a legkülönbözőbb nyersanyagokból, aszerint, hogy a kesztyű milyen célt szolgál (pamut, gyapjú, különböző szintetikus fonalak, valamint ezek keverékei),
gumi vagy műanyag,
egyes speciális védőkesztyűk esetében fémkarikákból összeállított hajlékony lap (lánckesztyű).A készítési módtól függően ismerünk
szabott kesztyűt, amelynek alkatrészeit lapszerű anyagokból megfelelő sablonok használatával kivágják és azután összevarrják vagy – műanyagok esetén – összehegesztik,
műanyagból extrudálással készült, egy darabból álló kesztyűt, valamint
kötött kesztyűt, amelyet egy darabban formára kötnek.A kesztyűk méretét általában a tenyér szélessége szerint számozzák: a méretet az a szám jelenti, ahány centiméter széles a tenyér. Vannak olyan gyártók, akik a kesztyűknél is az S, M, L, XL, XXL nagyságjelölést alkalmazzák.
Története
Az ókorban használt kesztyű olyan volt, mint a mai egyujjas kesztyű, és azt a görögök és rómaiak szinte kizárólag munkakesztyűként használták. Homérosz (i. e. 8. század) az Odüsszeiában, Hérodotosz (i. e. 5.
