A keleti szürkemókus (Sciurus carolinensis) az emlősök (Mammalia) osztályának rágcsálók (Rodentia) rendjébe, ezen belül a mókusfélék (Sciuridae) családjába tartozó faj.
Előfordulása
A keleti szürkemókus eredetileg Észak-Amerika keleti részén volt honos, de meghonosították az Amerikai Egyesült Államok egyes nyugati államaiban (Washington, Oregon és Kalifornia) valamint Angliában, Írországban és Dél-Afrikában is. A keleti szürkemókusokat ma nem fenyegeti veszély. Észak-Amerikában állományukat a sportlövészek csökkentik, Angliában számukat méreg- és csapdakihelyezéssel szabályozzák az erdei ültetvényeken.
Angliai meghonosodása
1889-ben 350 keleti szürkemókust telepítettek be az angliai Bedfordshire grófságba. Ezek hamarosan megszokták új környezetüket, és olyan gyorsan szaporodtak, hogy számuk egy évszázaddal később már milliókra rúgott. Ily módon kiszorították az európai mókust, és a múlt század közepén úgy tűnt, hogy ez a faj a szürkemókus-áradat miatt teljesen ki fog veszni Angliából. De nem így történt, a terjeszkedés abbamaradt, és a hatvanas években olyannyira állandósultak a szürkemókus lakta területek, hogy ma már a két faj együttéléséről beszélhetünk. A nagyobb és erősebb keleti szürkemókus elsősorban a síksági lombos erdőkből és a városi parkokból szorította ki őshonos rokonát, de a magasabban fekvő hegyvidékeken, ahol hűvösebb az időjárás, és többségben vannak a fenyőfélék, továbbra is uralkodó maradt az európai mókus. A két, egymásra testfelépítés és életmód szempontjából igen hasonló faj, úgy tűnik, nem képes tartósan együtt élni ugyanazon a területen.
