Kalinyingrád (oroszul: Калинингра́д, IPA: [kəlʲɪnʲɪnˈɡrat]), 1946 előtt Königsberg (lengyelül: Królewiec, litvánul: Karaliaučius) balti-tengeri kikötőváros, Oroszország exklávéjának, a Lengyelország és Litvánia között található Kalinyingrádi területnek (oroszul Калинингра́дская о́бласть, Kalinyingrádszkaja oblaszty) a székhelye. A Prégel (oroszul Прего́ля – Prególja; németül Pregel) folyó, valamint a Visztula-lagúna (oroszul Калининградский залив – Kalinyingradskíj Zaliv; németül Frisches Haff; lengyelül Zalew Wiślany) partjain fekvő, a 2020-as népszámlálás alapján 489 359 főnyi lakosságú város Oroszország legnyugatabbra fekvő, illetve (Riga és Vilnius után) a Balti-térség harmadik, a Balti-tenger mentének hetedik legnépesebb városa.
A Német Lovagrend által 1255-ben egy Twangste elnevezésű porosz település helyén Königsberg néven alapított egykori német város a lovagrendi állam, majd a Porosz Hercegség fővárosaként, később a porosz királyok koronázóvárosaként, a Porosz Királyság fővárosának Berlinbe való 1701-es áthelyezése után pedig Kelet-Poroszország tartományi székhelyeként szolgált. Königsberg a Német Császárság 1871-ben történt alapításától 1945-ig a legkeletebbre fekvő német nagyvárosnak számított, amely a Kelet-Poroszországot a Németország többi részétől területileg elválasztó 1920-as Versailles-i békeszerződés után is meg tudta tartani az országon belüli fontos kulturális, gazdasági és közlekedési szerepét. A második világháború alatti szövetséges légitámadások és az 1945-ös königsbergi csata során szinte teljesen elpusztított, majd a Vörös Hadsereg által elfoglalt várost a Potsdami konferencia értelmében Kelet-Poroszország északi felével együtt a Szovjetunió 1945-ben de facto annektálta. Az Oroszországi SZSZSZK egy kerületének székhelyeként a város 1946-ban az ugyanabban az évben elhunyt Mihail Ivanovics Kalinyin szovjet politikus után lett átnevezve. A háborút a város romjai közt túlélő német lakosság teljes egészét 1947-ben Sztálin parancsára erőszakkal elűzték, helyükbe a Szovjetunió más területéről főleg oroszajkú lakosokat telepítettek be. A szovjet vezetés igyekezett a város német múltjára utaló minden emléket elpusztítani, melyekben a porosz militarizmus gyökerét vélte látni. A szovjet haditengerészet egyetlen melegtengeri[pontosabban?] kikötőjének otthont adó Kalinyingrád az azt körülölelő körzettel együtt a Szovjetunió felbomlásáig katonailag zárt övezet volt. A Szovjetunió felbomlása, majd az önállóvá vált Litvánia az Európai Unióhoz való, 2005-ös csatlakozása óta a Kalinyingrádi terület Oroszország kizárólagosan az EU által határolt exklávéja, amely az anyaországból közvetlenül csak tengeri és légi úton közelíthető meg.
Az 1544-ben alapított Albertina Egyetemnek (Albertus-Universität zu Königsberg) is otthont adó egykori Hanzaváros kiemelkedő jelentőséggel bírt a német kultúra és történelem számára. A városban élt és alkotott többek között Immanuel Kant, E. T. A. Hoffmann, Hannah Arendt, Käthe Kollwitz és Simon Dach. A 13. és 20. század között többségileg németajkú város ugyanakkor fontos hatással volt a litván és lengyel kulturális fejlődésre is: 1547-ben Königsbergben jelent meg az első litván nyelven nyomtatott könyv, valamint 1551-ben az Új Testamentum első lengyel nyelvű fordítása is.
A mai Kalinyingrád az Orosz Haditengerészet balti-tengeri flottájának bázisaként, valamint jelentős gazdasági és kulturális központként stratégiai szerepet tölt be Oroszország számára. 1996 óta a teljes Kalinyingrádi terület Jantar (oroszul Янтарь, jelentése borostyán) néven egyike Oroszország 18 különleges gazdasági övezetének. A város az elmúlt két évtizedben oroszországi belső migráció 6 legvonzóbb nagyvárosának egyikévé nőtte ki magát. A dinamikusan növekedő, mára már 800 ezres lakosságú kalinyingrádi agglomeráció központja 2018-ban az Oroszország által rendezett FIFA labdarúgó-világbajnokság egyik helyszínéül is szolgált.
