A kaleidoszkóp (görög; a kalosz, az eidosz és a -szkóp összetétele: „szép formákat néző”) egy optikai játék. Néhány szimmetrikusan elhelyezett tükör egy csőbe helyezve megsokszorozza az apró csillogó színes tárgyak képét. A kép a kaleidoszkóp forgatásával végtelen variációkban változtatható, innen az átvitt értelmű jelentés: színesen kavargó változások gyors egymásutánja. Már az ókori görögök is ismerték, 1816-ban pedig David Brewster skót fizikus újra feltalálta, és 1817-ben szabadalmaztatta is. Brewster a kristályok fénytörését egy tükröző fémcsövön keresztül vizsgálva bukkant erre a jelenségre.
Elnevezés, etimológia
A szó a görög nyelvből származik, jelentése: szép formát látni.
A három szó egyenként: καλός (kalosz) szép, εἴδος (eidosz) forma, alak és σκοπέω (szkopeó) nézni, látni.
A görög elnevezés nem az ókorban született, Brewster adta találmányának ezt a nevet.
Története
A kaleidoszkópot Sir David Brewster találta fel 1816-ban, amikor a fény polarizációjával folytatott kísérleteket. 1817-ben szabadalmaztatta.
