A köszönés a kommunikáció egy formája, mely során emberek szándékoltan egymás tudtára hozzák jelenlétüket, figyelmet mutatnak, és egyben valamilyen emberközi viszonyt fejeznek ki (általában szívélyest, például tisztelet, barátság, szeretet, hódolat). Ugyanúgy lehet az egyének vagy csoportok közötti társadalmi státusz (formális és informális) kifejezője. Köszönést sokszor közvetlen a társalgás elindítására használnak, vagy elhaladáskor köszöntik egymást az emberek, mint például az utcán. A köszönési szokások nagyban függenek a kultúrától, szituációspecifikusak és változhatnak a kultúrán belül is a családi és szociális viszonyok függvényében, de mégis minden kultúrában jelen vannak. A köszönést hanggal és érintéssel is ki lehet fejezni, és gyakran mindkettő részt vesz a köszönésben. Ez a téma kizárja a katonai és ünnepi köszöntéseket, de magában foglal a gesztusoktól eltérő szertartásokat is. Egy köszönés (köszöntés) írott kommunikációban is kifejezhető, mint például levélben és e-mailben.
Egyes korok és kultúrák nagyon gondosan kidolgozott köszöntési szokásokkal rendelkeztek, például az uralkodó köszöntése. Ezzel szemben, egyes titkos társaságok gyakran titkos, rejtett köszöntéseket használtak, mint például egy titkos kézfogás, amely segítségével egy bizonyos körhöz tartozó emberek felismerték egymást.
Egyes nyelvekben és kultúrákban ugyanaz a szó, vagy gesztus használatos a köszöntésre és a búcsúzásra is. Például a "szia" magyarul, "Good day" angolul, "aloha" Hawaii nyelven, "shalom" héberül, "namaste" hindiül és a "ciao" olaszul. A meghajlás és kézfogás szintén használatos köszöntésre és elbúcsúzásra is.
A katolikusok között 1728 óta XIII. Benedek pápa ajánlatára a dicsértessék a Jézus Krisztus üdvözlés van szokásban, erre a válasz a mindörökké ámen
