A kommunikációban kód alatt egy transzformációt értünk, ami információk bizonyos egységét (például egy betű, szó, vagy kifejezés) átalakít más formába vagy megjelenésbe, nem szükségszerűen azonos típusúba. A kommunikációban és az információ feldolgozásban a kódolás egy eljárás amit egy forrás objektumon végrehajtva az információt adattá alakítja, amelyet aztán elküld a vevőnek, vagy egy adatfeldolgozó rendszernek. Dekódolás a kódolt adat visszaállítási eljárása, a forrás által elküldött adatot a vevő számára értelmezhető információvá alakítja. (lásd: dekódolási módszerek) Egy codec egy bizonyos transzformáció (vagy algoritmus) tényleges megvalósítása, kódolásra és dekódolásra, például MP3, amelyet hardveres vagy szoftver úton is megvalósíthatnak, és ami tartalmazhat adattömörítést is.
A kommunikációban a kódolás egyik oka, hogy megengedi azt, amit a helyesen és szabályszerűen leírt és/vagy beszélt nyelv nem: hogy bizonyos szavakat (például hajó vagy számla) rövidebb szavakkal helyettesít, így ugyanazt a szöveget kevesebb karakterrel, gyorsabban, és ami a legfontosabb, olcsóbban továbbítható. Másik példa a zászlójelek, ahol a zászló és annak állása kódolja az üzenetet, amit a messze álló személy képes értelmezni.
A rejtjelezésben a különböző kódok biztosították (relatív olcsó megoldással) a kommunikáció titkosságát és sérthetetlenségét.
Példák
A számítógépen használt kódolások, például az ASCII, a Latin-1, a Latin-2, vagy az UTF-8
Gépi kód, ami bináris alakban tárolja az utasításokat és az adatokat. A különféle programnyelvek utasításai ezt a gépi kódot kódolják tovább. A gépi kóddal az adott nyelv fordítói teremtik meg a kapcsolatot
Leírónyelvek, mint a HTML vagy a LaTex
Nyelvi kód, a beszélt, jelelt és írott nyelvek szintén kódok.
